Barátságos mérkőzés:
Magyarország - Argentína 1-2 (1-1)
Puskás Ferenc-stadion, 20 ezer néző
vezette: Markus Merk (német)
Magyarország: Király Gábor - Juhász Roland, Éger László, Vanczák Vilmos (Tóth Norbert, 87.), Huszti Szabolcs - Bodnár László, Takács Ákos, Böőr Zoltán (Kenesei Krisztián, 69.), Halmosi Péter (Priskin Tamás, 69.) - Gera Zoltán, Torghelle Sándor (Kerekes Zsombor, 69.)
Argentína: Leonardo Franco - Lucas Bernardi, Roberto Ayala, Gabriel Heinze - Lionel Scaloni, Maximiliano Rodriguez, Juan Pablo Sorín, Andres D'Alessandro (Mario Santana, 89.), Luis Gonzalez (Pablo Zabaleta, 82.) - Hernan Crespo, Lisandro Lopez (Lionel Messi, 62.)
gól: Torghelle (29.), illetve Rodriguez (20.), Heinze (62.)
sárga lap: Bodnár (16.), Vanczák (63.), illetve Scaloni (36.), Rodriguez (53.)
kiállítva: Messi (63.)

Ganxsta Zolee igen, több ezren nem

Az előzetesen meghirdetett kezdőcsapathoz képest kissé felforgatta csapatát Jose Pekerman, kimaradt Figueroa, Milito, valamint Santana, helyettük Lopez, Scaloni és Bernardi futhatott ki a Puskás-stadion gyepére. Lothar Matthäus Torghellét rakta előre egy szem csatárnak Kenesei helyett, és végül nem próbálta ki élesben a Real Madrid ellen középső védőként szerepeltetett Vincze Ottót, így Éger foglalhatta el helyét a védelemben Juhász mellett.

Bár azt lehetett olvasni, hogy több mint 30 ezer néző érkezése várható, a mérkőzés kezdetén 25 ezren ültek a lelátókon, hogy aztán a jegyárak, vagy a korai kezdés miatt maradtak üresen a székek, az nem derült ki. Az egyik legnagyobb magyarországi argentin drukker azért nem hagyta ki kedvencei fellépését, Ganxsta Zolee stílszerűen egy Caniggia-feliratú égszínkék-fehér mezben érkezett, oldalán egy felettébb attraktív hölggyel, de a magyar közélet számos ismert személyisége is feltűnt, hiába, a mérkőzés több izgalmat ígért, mint a televíziós csatornákon ilyenkor sugárzott szappanoperák...

Gyakran előfordult, hogy a találkozó előtt bátran nyilatkozgató magyar játékosok az öltözőben hagyták az önbizalmukat és a magabiztosságot, ez esetben azonban hatottak Lothar Matthäus szavai, és nem ijedtek meg fiai az ellenféltől. Azt persze nem mondhatjuk, hogy Leo Franco kapus hátát feltörte a háló a nagy magyar offenzívák közepette, de harcosan, bátran kezdtek a mieink, még akkor is, ha D'Alessandro révén a vendégek jegyezték a meccs első lövését.

Két perccel később egy Halmosi-Gera akció után csattogtak a szokásosnál is hangosabban az egyik szponzor által kiosztott felfújható műanyag rudak, a debreceni szélső beadását azonban a cséká hosszan vette át. Újabb 120 másodperc elteltével Hernan Crespo próbálta bizonyítani, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor gólt ígért, ballábas kísérlete azonban csak arra volt jó, hogy Matthäus mozogjon egyet, a magyar kapitány egy rövid sprint után arra figyelmeztette a védőket, hogy legközelebb jobban ügyeljenek a Chelsea gólgyárosára.

Maxi, a maximalista, Torghelle a világbajnok-specialista

A 16. percben Pekerman vérnyomása emelkedhetett meg, Torghelle letámadta Ayalát, sőt el is csente a labdát a gauchók középső védőjétől, aki még időben korrigált, mielőtt a Panathinaikosz újdonsült csatára begyalogolt volna a kapuig. A 19. percben aztán kissé váratlanul vezetést szereztek az argentinok, D'Alessandrót két védő sem tudta leszerelni, így Sorinhoz játszott, aki egyből beadott középen pedig Maxi Rodriguez kihozta a maximumot az akcióból, és 10 méterről a bal sarokba bólintott (0-1).

A magyar játékosokat kevésbé sokkolta a gól, mint a nézősereget, egy perc múlva ugyanis közel jártunk az egyenlítéshez: Bodnár nagy dobása után Gera emelkedett a legmagasabbra, de csúsztatása a lécen csattant, Halmosi pedig hiába tette vissza középre a labdát látványos mozdulattal, az előrehúzódó Juhász ziccerben föléfejelt. A megúszott helyzet óvatosabbá tetté a vendégeket, akik remekül alkalmazták a rövidpasszos játékot, mindenki egy-két érintőből tette tovább, és néha úgy eldugták a labdát, hogy a piros mezeseknek hosszú másodpercekig csak a nyomozás jutott.

Azt persze minden futballista utálja, ha a labda nélküli loholásban fogy a levegő, és a felpiszkált magyar válogatott a 29. percben egy oktatófilmbe illő támadás után egyenlített, Huszti emelt Böőrhöz, a Loki középpályása lerázta Sorint, majd a jobb oldalon robogó Bodnár elé tálalt, aki a lobogó hajú argentint lemásolva remekül centerezett, és középen Torghelle pörgetett a jobb sarokba (1-1). A szőke támadó így elmondhatja magáról, hogy a német és a brazil válogatott után Argentínának is gólt lőtt, lehet, hogy kérvényezni kéne, hogy a selejtezőkön is világbajnokok ellen játsszon a magyar csapat...

Álldogáló Pekerman, fickándozó Gera

A gól meghozta az addig sem csendben üldögélő nézők hangját, a Real Madrid elleni szalonközönséggel szemben a publikum ezúttal valóban űzte a csapatot. Érdekes volt látni a két kapitány reakciót is, amíg Pekerman szinte szoborként állt az oldalvonal közelében, addig Matthäus fel-felpattant a kispadról, és hevesen gesztikulálva utasította a játékosokat, vagy vitatta Merk bíró ítéletét.

A pályán közel sem volt ekkora különbség a két gárda között, Gera például úgy etette meg Lucho Gonzalezt egy csellel, hogy az argentin nagy zavarában felrúgta a West Bromwich üdvöskéjét, mielőtt az további mutatványokkal bolondíthatta volna. Tíz perccel a félidő vége előtt Crespo és D'Alessandro gurigázott a magyar tizenhatoson belül, a Wolfsburgban játszó karmester beadása azonban elgurult keresztbe, a jobbhátvéd Scaloninak így gól helyett sárga lap került a neve mellé, mert lekésett a passzról, "cserébe" felborította Vanczákot.

Aztán Luis Gonzalez simította be lesről a labdát Sorin megpattanó lökete után, a másik oldalon pedig ismét Gera vállalta magára a főszerepet, előbb Heinzének és Sorinnak tartott táncórát a vonal mellett pár finom csel kíséretében, majd Vanczák ívelése után pompásan emelt külsővel Halmosi elé, aki az Old Trafforddal ellentétben szabályos gólt lőhetett volna, de ehelyett inkább Torghellét játszotta meg, aki szorult helyzetben csak belekapni tudott a labdába.

Az első félidő így 1-1-es döntetlennel zárult és valószínűleg Jose Mourinhónak is tetszett, a Chelsea portugál trénere a lelátón foglalt helyet, de jól elrejtőzött, mert tartott az újságírók rohamától.

A szünet után Torghelle pókfocizott az albiceleste tizenhatosán belül, de a védők inkább állva maradtak, és kivágták a labdát, aztán Halmosi lendítette lövésre a Splitben rettegett balost, de Franco a helyén volt. A 48. percben már esélye sem volt az argentin kapusnak, Gera ugyanis előbb felbőrözte Scalonit, majd a bal sarok felé tekert, de pár centit tévedett. Odaát Sorin okozhatott volna meleg pillanatokat, ha jól teszi maga elé a játékszert, aztán Éger mentett vészhelyzetben Crespo elől.

Maxi Rodriguez az első félidei gól után ismét párbajra hívta Királyt, ezúttal lábbal, de a Crystal Palace kapusa könnyen ölelte magához a labdát, Bodnár és D'Alessandro aztán ölelkezés helyett egymást osztotta, Bernardi ugyanis odapakolt egyet a magyar hátvédnek, aki elterült a földön, mire megjelent D'Alessandro, és vélhetően nem az argentin szépirodalom remekműveiből idézett, amikor arra bíztatta a Roda légiósát, hogy keljen fel.

Heinze bólint, a svéd megfigyelő jegyzetel

Kis lökdösődés után helyreállt a rend, az oldalvonal mellett pedig lelkesen melegített a 18 éves Lionel Messi, akinek az egyik edző külön mutogatta milyen gyakorlatokat végezzen. A Maradona-utódnak kikiáltott tini még a kispadnál állt, amikor ismét vezetést szereztek honfitársai, D'Alessandro furán tekeredő szabadrúgását szögletre paskolta Király, a kornerből pedig Heinze fejelt a léc alá (1-2.) A svéd megfigyelő bőszen jegyzetelt, várhatóan ezután nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a szélről belőtt labdákra, a Matthäus-csapat ugyanis mindkét gólt ilyen szituáció után kapta.

A 62. percben aztán beállt Messi is, akit hosszan éltetett a Club Argentina Stuttgart zászló fölött helyet foglaló brigád, de mielőtt berekedhettek volna a sok ordítozásban kedvencük már ment is lefelé, Vanczák ugyanis úgy felbosszantotta a Barca ifjú sztárját mezének rángatásával, hogy egy könyökös lett a jutalma, Messinek pedig egy piros lap. Pekerman kapitány a lefújás után elmondta, hogy iszonyatos bizonyítási vágy munkált az U20-as vébé hősében, ezért reagált ilyen forrófejűen az ellene elkövetett szabálytalanságra.

D'Alessandro kis híján büntetett, de szabadrúgása a reklámtábláról vágódott az oldalhálóba, a magyar kapitány pedig megpróbálta kihasználni az emberelőnyt, és behozta a Priskin, Kerekes, Kenesei triót a Torghelle, Böőr, Halmosi hármas helyére. Priskin nem is tétlenkedett, Husztinak adott nagy labdát, de Franco lábbal hárított, majd a nemrég honosított győri csatár eszén is túljárt. Az argentinok is frissítettek, cserékkel és üditőkkel egyaránt, Heinze pedig bizonyította, hogy néha a láb is kéznél van, amikor bal belsővel vette le a feléje dobott flakkont.

Vereség vastapssal

Érdekes módon Matthäus nem rohangált annyit a második félidőben, igaz, helyette Szalai László másodedző kiabált be a játékosoknak, akik tudták a dolgukat, és mentek előre becsülettel. A dél-amerikaiak tettek róla, hogy Királynak a szurkolás mellett más feladata is legyen, a szintén U20-as aranyérmes Zabaleta meg is kínálta egy bombával a Kristálypalota uralkodóját, aki nem merevedett el az ácsorgásban, és odaért a lövésre.

Vészesen közeledett a meccs vége, és nem sikerült odaérnie a magyar támadóknak az argentin kapu elé, pedig Gera továbbra is olyan hatékonysággal driblizett, mintha a klasszis védők helyett a bójákat kerülgetné. Tóth Norbert emelése lehetett volna a slusszpoén, de a bal kapufa mellett landolt a játékszer, így maradt a 2-1 a kétszeres világbajnoknak, ami bosszantó, ha a helyzetek számát nézzük, a közönség viszont így is vastapssal búcsúztatta a csapatot, mert a magyar válogatott egyenrangú ellenfele volt a világ egyik legjobb nemzeti tizenegyének

Kapitányi nyilatkozatok
Lothar Matthäus, a magyar válogatott szövetségi kapitánya:
"Szép mérkőzés volt, jól játszott a csapat, bár nem mindenki adta ki magából, ami benne van. Ma, és a Real Madrid ellen megmutattuk, hogy lépést tudunk tartani a sztárokkal, helyzeteket dolgoztunk ki mindkét meccsen, de hiányzik a tapasztalat és a higgadtság a játékosokból, ezért nem sikerült a befejezés. Az argentinokon látszott, hogy nem tartalékoltak, Pekerman kapitány a lefújás után gratulált a csapatomhoz, és örült, hogy meg tudták nyerni ezt a nehéz meccset. A döntetlen benne volt a mérkőzésben, de több önbizalomra van szüksége a játékosoknak, és vállalniuk kell a felelősséget egyes helyzetekben. A látottakkal elégedettek lehetünk, az eredménnyel nem, de jó úton jár a csapat."

Jose Pekerman, argentin kapitány:
"Érdekes, magas színvonalú mérkőzés volt, örülök az eredménynek. Csapatom megmutatta, hogy technikailag remekül képzett, az első félidő nagy részében sokat tartottuk a labdát a magyar térfélen, és ekkor több gólt is szerezhettünk volna. A szünet után feljavult a hazai csapat, közel állt az egyenlítéshez, főleg a kiállítás után volt nehéz dolgunk. Ennek ellenére az eredményt igazságosnak tartom, mert az argentin válogatott jobb a magyarnál, de Lothar Matthäus csapata bizonyította, hogy versenyképes bármelyik nemzeti tizenegy ellen."

Gera Zoltán, a mezőny legjobbja:
- A 48. percben Scaloninak adott köténye, s az azt követő, majdnem gólt eredményező lövés zseniális volt.
- Akkor lett volna igazán értékes, ha berúgom a helyzetet, de sajnos kihagytam. Látványos volt, de be kellett volna rúgnom. Megpróbáltam a hosszú sarokra csavarni a labdát, pár centivel célt tévesztettem, rosszul helyeztem.

- Az első perctől az utolsóig bírta erővel, hogyhogy?
- Az első félidőben jól kezdtünk, megvoltak a helyzeteink, nekik viszont kevésbé. Aztán a félidő közepe felé egy kicsit kifulladtunk, le-lekéstünk a labdákról, de azért kihúztuk az első félidőt újabb kapott gól nélkül. A második félidő szerintem végig a mienk volt, nem fáradtunk el, én sem, sajnos, nem sikerült kiegyenlítenünk. Úgy érzem, a döntetlent megérdemeltük volna. Igazából annak örülök, hogy nem ijedtünk meg a nagy nevektől, bátran mertünk játszani. A kiállítás után, az utolsó húsz percben rutintalanul, kapkodóan futballoztunk, azért maradt el az egyenlítés. Ha így játszunk Málta és Svédország ellen, nem is marad el az eredmény.

- Azt olvastam, hogy José Mourinho, a Chelsea edzője játékosa, Hernán Crespo kedvéért látogatott el Budapestre. De van egy sanda gyanúm, hogy mást is figyelt...
- Ha rám gondol, akkor azt kell mondanom, ennek semmi alapja nincs. A Chelsea roppant erős csapat, alig hinném, hogy éppen rám lenne ott szükség.

Juan Pablo Sorín, az argentinok védője:
- Mi a véleménye a mérkőzésről, s a saját játékáról?
- Jó meccs volt, az első félidőben uraltuk a játékot, de akkor nem tudtuk eldönteni a mérkőzést. Messi kiállítása után őriztük az eredményt.

- Volt egy remek fejese a hajrában, miért nem ment be?
- Nagyon sajnálom, igazán bemehetett volna. De nem ez a lényeg, hanem hogy győztünk.

Gabriel Heinze, a második argentin gól szerzője:
- Hogyan fejelte gólját?
- Szöglet után szállt befelé a labda a bal szélről, ráfejeltem nagy erővel, s szerencsémre bement Király kezei között. Ismétlem: szerencsém volt.

- Mi a véleménye a mérkőzésről?
- Megérdemelten nyertünk.

Hernán Crespo, a Chelsea sztárja:
- Mit szól Messi kiállításához?
- Túl szigorú döntés volt Merk játékvezetőtől, bőven elég lett volna figyelmeztetni a fiút, ha már minden áron lapot akart adni. Így megfosztotta a nézőket és persze Messit is egy nagy lehetőségtől. Igazán hasznát tudtuk volna venni Leo gyorsaságának. A bíró a kiállítással "megölte" a meccset, és szertefoszlatta egy tizennyolc éves gyerek álmait. Leo nem ilyen bemutatkozásról álmodott. Egy barátságos mérkőzésen nem így kell bíráskodni.

- Milyennek látta a magyar válogatottat?
- Jól játszott, kimondottan jól. Remekül védekeztek, lezárták a folyosókat, s a játékosok igyekeztek kihasználni az állított labdából adódó lehetőségeket.

- Mit gondol, igazságos az eredmény?
- Minden kétséget kizáróan igazságos, de egy kicsit tönkretette az egész meccset Messi kiállítása.

- Nem csalódott, amiért nem tudott gólt szerezni?
- Nem, miért lennék? Nem ez volt az első eset a pályafutásom során, és nem is az utolsó...

[origo]